I will post here poems that I write on my own in different languages: english, hungarian and russian

Happy to see you all here!

Saturday, 20 September 2014

{A SZÁM} #1



Nem szeretem újságokat olvasni. De olykor-olykor méla magányáságomban szeretek elővenni egyet, amit a sarki újságárusnál szoktam megvenni. Kezemben sustorognak a szürkés-fehér lapjai, elégedetten, mintha csak egy macskát simogatnék.

Csinálok magamnak egy igazi angol teát. Elmosolyodom, mert eszembe jut hogy a Diána hercegnő azon vitatkozott minig a férjével, hogy vajon akkor jó igazán a tea, amikor rögtön megisszuk, vagy ha állni hagyjuk kicsit a teáskannát.



Sosem szerettem a tejes teát, most mégis olyat csinálok. Nem tudom miért, olyan, mintha csak rám maradt ez a hagyomány egy valakitől, aki közel állt hozzám. Nagyon közel.

Az utcán elkezdett esni a hó. Pihe-puha, fehér rengeteg. Az emberek talán ilyenkor nyugodnak meg a kellemesen meleg hajlékukban. Leülök a fotelbe, és előveszem az újságot.  Rögtön a "kínál rovatba" megyek. Hegesztés, angol nyelv tanítása, matematika korrepetálás.. lapozok, lapozok. Nincs itt.
Hát persze, miért is lenne... Néha azt gondolom, agyam szüleménye az egész. Felsóhajtok.

Nem tudom mikor történt meg pontosan, és azt sem tudom, hogyan került hozzám akkor az az újság. De jelentkeztem a hírdetésre, melyet jól tudom, a 15-dik oldalon láttam meg. Nem volt benne semmi különös, ki sem volt cicomázva a megjelenése, egyszerű, mezei hírdetésnek tünt.

De nem volt az.

Nem hagytam magamnak gondolkodási időt: nyúltam is a mobilom felé. Nézzük csak meg a számot, igen, plusz harminchat huszas ómilyenremek nekem is huszas a telóm, kettőszázharminchét huszonkettő harmincöt.

A vonal túloldalán majdnem rögtön egy kellemes női hang szólalt meg:

- Zett-kontra-zett korporejsn, miben segíthetek?

A cég neve nem volt valami vidám. De összeszedtem a lelkierőmet, elvégtére én akartam felhívni őket, és nem fordítva.

- Jó napot kívánok, a hírdetésüket láttam meg. Még lehet jelentkezni a számkereső műsorra?

- Persze, hogyne. Lenne egy-két adminisztratív dolog, egy útba igazitás, briefing, majd a terület bemutatása.

- Értem. És pontosan mikor?

Mintha tisztára láttam volna magam előtt ezt a kellemes hangú nőt. Tipikus szőke szépség, 60-as derékkal, csodás alakkal, tűsarkú cipőben Louboutintól és rövid, angol szavakat használ mint coffee break, efficient, handsome, overdose és Starbucks. Csupa báj.

- Nézze hölgyem, az első csapat holnap délután indul.- hangzott most picit metálosabban a hangja- Úgy 17 óra körül. Kérem adja meg a kedves nevét, és sok szeretettel várjuk Önt holnap az újságban megadott címen.

Hölgyem. Milyen cuki.

- Meyner Vivien.- mondtam kicsit halkabban de izgatottan. Holnap egy kalandban lesz részem. Egy műsorban.

- Ipszilonnal és egy N-el?

- Pontosan.

- Holnap várjunk Önt, Meyner kisasszony. És kérem- mondta, lelki szemeim előtt vigyorogva- ne késsen.

- Úgy lesz- mondtam, és letettem a telefont.

No comments:

Post a Comment